Barátnőmmel, Verkával, aki az alapítvány legaktívabb önkéntese több, mint 20 éve vagyunk barátnők, és már egy ideje együtt járunk hitben is, Isten útján.

Bár az én életemnek nem közvetlen része a mozgáskorlátozott életmód, de barátnőm kisfiának életén keresztül közelről láthattam és tapasztalhatom a mai napig, mennyi kihívással néz szembe egy család, ahol mozgáskorlátozott vagy sérült gyermek él. Rendkívül sok energiát, talpraesettséget, kitartást, akaraterőt és nem utolsó sorban a gyermek iránt érzett végtelen szeretetet igényel egy ilyen életforma, amit az ember nem választ magának, hanem ezt kapja. Emellett viszont azt is látom, hogy ez a különleges életforma mennyi kincset és csodálatos élményt is magában tud rejteni, amit egy átlagos gyermek nem igazán tapasztal meg.

Két (16 és 18 éves) immáron nagylány édesanyja vagyok, négyen élünk együtt férjemmel Halásztelken. Az állatokat is nagyon kedveljük, van két labrador kutyusunk.

Elmondhatom, hogy meglehetősen aktív életet élek, egy dán nagyvállalati felsővezetői munkám mellett életem része a rendszeres sportolás, valamit a tököli református gyülekezet tagjaként sok programon önkénteskedek.

Azért vállaltam el a kurátori szerepet, mert Isten arra hív, hogy az általa adott talentumokat mások segítésére fordítsam. Életem azt hiszem kiemelkedő eseménye volt, első kerekesszékes 5 napos ottalvós táborunk, amelyet megalakulásunk után 3 hónappal Esztergomban szerveztünk, 12 kerekesszékes gyermek részére. A legnagyobb élmény számomra az a rengeteg szeretet amit ezektől a gyerekektől kaptunk. Mi segíteni és szolgálatot végezni mentünk oda, de legalább ugyanannyi élményt kaptunk vissza ezektől a gyerekektől, akik rendkívül mély érzésűek és hálás szívűek voltak a törődésért.

Bízom benne, hogy alapítványunkkal a jövőben is több emlékezetes programot tudunk szervezni és támogatni a rászoruló gyermekeket életminőségük javításában és gyógyulásukban.